LessThanZero - Live from The High Castle

Ideje van egy kis elemzésnek, mivel lezajlott a részemről is teljes közönnyel végigkísért (micsoda túlzás) EP választás Magyarországon is, és kizárólag örömteli végeredményeket hozott. Én személy szerint nem foglalkoznék azzal, hogy a Fidesz nyert, mert ha Orbán Viktor az elmúlt egy évben bekokainozva home videókat készített volna közepesen híres magyar celeb nyuszikkal, akkor is megnyerte volna pártja az idei EP választásokat, nem volt más dolga tegnap este, mint a már fél éve elkészült győzelmi beszédét elmosolyogni a Fidesz székházban tehát ugorjunk.

MSZP – nesztek bazmeg

Szóval kedves Lendvai Ildikó, pontosan azt kaptátok, amit megérdemeltetek. Én személy szerint csodálkozom, hogy van még ebben az országban pár hígagyú akciónyugdíjas aki elég hülye ahhoz, hogy rátok szavazzon és még arra is képes, hogy elmenjen szavazni és történetesen rátok adja a voksát, de hát ez Magyarország. A csodáknál többre van szükség, hogy a politikai ingerküszöbömön átlépjenek ezek a kádár rendszert visszasíró hordák, akik még hisznek nektek, ellenben a számuk jelentősen csökken, és oda mennek, ahol hasonló hülyeségeket beszélnek, mint Ti, van belőlük bőven, ők azok a szavazók, akik a nyilas Barbiera voksoltak tegnap, ők azok, akik a Jobbik szavazóinak gerincét adják.

Nyilas Barbie – a befutó szalonfasiszták

A tegnapi választás nagy győztese ugyanis a Morvai Krisztina vezette Jobbik, akik az előző táborhoz hasonlóan elég hülyék ahhoz, hogy megegyék a kizárólag csattanó maszlag hatása alatt értelmezhető politikai ideológiát, ugyanakkor tagadhatatlanul legalább 10 százalékban igazuk van. Én nem tudom, hogy kik, vagy mik gerjesztik Magyarországon ezt a cigánykérdés/közbiztonság/tel-avivból irányítják a világot eszmerendszert, mindenesetre baszott jól csinálják és mivel van egy olyan töketlen horda, mint a maszop, nyilvánvaló, hova fognak a lúgozott agyúak menni, oda ahol éppen elég sületlen rendpárti ökörséget beszélnek. Nem mellesleg a listavezetőjük a magyar politikai élet egyetlen olyan női szereplője, aki a simán baszható kategóriában indul, ami nem feltétlenül Morvai Krisztinának érdeme, hanem sokkal inkább a mezőny szánalmas felhozatalának ékes bizonyítéka.

Amiért mégis örülünk annak, hogy egy olyan mániákus pszichopata közel annyi szavazatot hozott a tegnapi választáson, mint a magyar szopók pártja az az, hogy ezzel elkerültük a kétpártrendszer kialakulásának veszélyét Magyarországon és nem mellesleg megjelent egy olyan színfolt a magyar politikában, amin legalább olyan jókat lehet majd röhögni/idegeskedni/példálózni, mint egykor Torgyán doktoron. Aki ennek nem tud örülni, az menjen gyónni Tamás Gáspár Miklóshoz és beszélgessen vele a baloldal európai mértékű bukásáról, miközben alkoholmentes Borsodit szopogat.

Szóval many thx a Jobbiknak, hogy megment engem egy év múlva attól, hogy Lendvai Ildikót kelljen hallgatnom a Nap-keltében egyre-másra minden reggel felkeléskor és elbúcsúzhatunk Szekeres Imrétől, meg Juhász Ferenctől, meg a többi fasszopótól. Remélem nem lesz komoly a gyógyszeres kezelés, amire Krisztának szüksége lesz és talál majd egy olyan árja fiút, aki eléggé megbassza ahhoz, hogy túltegye magát a mostani politikai hülyeségein és visszatér oda, ahova való és azzal foglalkozik majd, amit jól csinált, de most, jelen helyzetben nagyon köszönöm nekik, hogy a földbe döngölték a maszopot, a lélektanilag legjobb pillanatban.

Futtottak még – Bokros Luigi bent van (MDF)

Továbbra is érthetetlen, hogy mit keres a magyar politikai életben ez a teljesen unalmas és kiszámítható hígagyú brigád ezzel a csúnya tamási ügyvédnővel az élén, de a Magyar Demokrata Fórum, nem ez az egyetlen rejtély a magyar politikában, tehát lépjünk túl rajtuk. Borotvaélen táncolásuk kiválóan alkalmas arra, hogy elszívják a szavazatokat a Fidesztől, nem beszélve arról, hogy fogadni is kitűnően lehet majd mindig arra, hogy éppen bejutnak/kiesnek-e az aktuális választásokon. Szóval a nem sok vizet zavaró, okosakat mondó, de soha nem cselekvő, szürke minipárt szerepébe rugdosott egykori kormányzó párt, hozta, amit kellett, legalább Viktorék nem nyertek akkorát és még kevesebb jutott a maszopnak/szadesznek. Nem mellesleg Bokros jó arc, szeretjük.

Lehet Más a Politika - a nagy meglepetés

Nem is tudom mit mondjak. Kibaszott nagy meglepetést okoztak, liberális fotel anarchistaként abszolút szimpatizáltam velük, lehet jövőre a kedvükért még el is megyek szavazni. Ha esetleg választási szövetséget kötnek a Magyar Kétfarkú Kutyapárttal, akár még politikai erő is válhat belőlük és bejuthatnak a magyar parlamentbe, ha Gordon nem csinál csodát és elég LSD-t juttatnak a szlovák titkosszolgálatok a nagy magyar víztárazó rendszerekbe a következő áprilisban. Pontosan ugyanazt a hullámot lovagolják, meg, amit a Jobbik, azzal a különbséggel, hogy tiszta fejjel is értelmezhető üzenet van mögöttük, egy nagyon ügyes és kívánatos elhatárolódással az SZDSZ-től. Hajrá LMP, nincs kedvem túlragozni, bebizonyították, hogy nem kukába dobott szavazat az övék, szóval Go, Go LMP!

Az szdsz rothadásnak indult teteme

Kedves Gáborok, kedves liberálisnak hazudott mocskos, szolgalelkű férgeim! Az elmúlt 3 választáson mindig kaptatok tőlem szavazatot, de már soha a büdös kurva életben nem fogtok. Érthetetlen az a 62000 szavazó is, akik valami rejtélyes oknál fogva mellétek ikszeltek, szerintem hamarosan belátják ők is, hogy mekkorát tévedtek és remélem levonjátok a megfelelő konzekvenciákat ebből az eredményből. Nincs tovább, vége. Én személy szerint egy liberális elvekben hívő, pár ép agysejttel még rendelkező magyar állampolgár vagyok, de belátom azt, amit be kell látni. Azt, hogy nektek gefusz. Itt az ideje visszamenni a kampuszra, az íróasztal mögé, külföldre távozni, vagy akármi, csak ne csináljátok ezt tovább liberális politizálás címén, mert miközben ezeket a sorokat írom kedvem lenne a két mondattal ezelőtt magamról leírt liberális jelző miatt kimenni a fürdőszobába és szembe köpni magam.

Elég volt. Pont oda jutottak, ahova lehetett a sok hazugsággal, a választásokra időzített hazug jelszavaitokkal ahova valók vagytok, a politikai süllyesztőbe, remélem hamarosan feloszlatjátok a pártot. A reménytelen esetek ebben az esetben mehetnek az MSZP-t gyengíteni, de az sem érdekelne, ha valami üstökösre szeretnétek felugrani és az egész tagság rituális öngyilkosságot kísérelne meg Peyote kaktusz hatása alatt. Végetek van. Köszönjük, ennyi volt.

Konklúzió

Jövőre a magyar politikai cirkusszal, pontosan az történik majd, mint a Formai 1-el történt az utóbbi pár évben. Ismét szórakoztatóvá és izgalmassá válik majd, teret adva új szereplők megjelenésének. Színes szagos, multicolor, multi-orgazmusos politikai tűzijáték elé nézünk októbertől egy romokban heverő baloldali-liberális táborral, ahol azonban megjelent az első értékelhető hajtás is az LMP személyében, akik végre tisztára moshatják a liberális szót, amit ezek elbasztak nekünk. Az elő váladékokkal terhelt politika pettingről, ami most Viktor és Krisztina között következik, pedig már ne is tegyünk említést, mert minden porcikám bizsereg az izgalomtól.

Váltottam egy asztalos sit and goról többasztalosra, mert mióta elkezdtem foglalkozni a szakirodalommal, egyre világosabb, hogy nem nekem találták még ki azt, hogy Fold Equityt, meg kiszállási részesedést, meg banki esélyeket latolgassak. Mivel elég agresszíven szoktam megjátszani a lapjaimat, igen hamar elérem az inflexós pontot és onnan én már akármi történik én bemondom az all-int.

Ennek megfelelően folyamatosan veszítek is, különösen a laza játkosokkal nem tudok mit kezdeni, akik minden szutyok, szar lappal folyamatosan bemákolnak és olyan lapokkal adják meg az emeléseimet, amikkel én soha nem játszanék.

Megvettem a Don Harringtontól a Versenystratégia első kötetét, ahol azonban a példák folyamatosan olyan lapokkal vannak leírva, amikkel amúgy nem játszanék, de valahogy az ott leírt példákat rosszul végigjátszva, folyamatosan azt érzem, hogy ha nem játszom kicsit lazábban, akkor az első all-ineket elvívő nagystackű játékosok durván elkezdik domálni az asztalt. Éppen ezért ha belekezdek egy agresszív manőverbe, mondjuk egy 10-es párral, akkor azt sajnos végig is viszem, még akkor is ha a Boardon nyilvánvalóvá vált, hogy vesztettem.

Persze ilyenkor próbálgatok mindig számolni a banki esélyekkel, de valahogy mindig azt érzem, hogy ezek a többrésztvevős partikból jó pénzzel lehet kiszállni, ha egyszer betalál a flop, de sajnos általában ezeket bukom. Bukom is folyamatosan a bankrollomat.

Azt hiszem jobban teszem, ha visszatérek a kertbe, ahol az egy hete megkezdett gyepesítés szórán kiszórt két és fél kiló fűmag elkezdett csírázni és megjelentek az új gyepszőnyeg első desszantos egységei.

Szikalkert Béta Phase

Úgy alakult, hogy kedves húgom nagyon el van eresztve lével mostanában és megengedheti magának azt a luxust,hogy mindenféle előzetes tájékozottság és minimális türelem nélkül vegyen magának két éves hűségszerződéssel telefonkészülékeket, amiket aztán két nap múlva elajándékoz. Mivel a jelenlegi párezres kaki telefonom az utóbbi időben már egyre többet szarozott, ezért úgy gondolta, hogy megkapom tőle ezt a telefont ajándékba, azzal a felkiáltással, hogy ezt nem lehet kezelni.

És valóban. A találkozásunk második része a telefonnal, miután kiélvezkedtem magam az egyébként szerintem igen igényes csomagoláson (ennek része a két részes headset, az USB kábel, egy nyakba akasztó pánt, töltő, egy CD, amin a drivereket találhatjuk, meg a füleshez két külön gumírozott kis kupak is, hogy azoknak sem legyen gondjuk, akiknek a gyári méretnél kisebb, vagy nagyobb hallójárattal vannak ellátva) megpróbáltam bekapcsolni a telefont.

A bekapcsolásig még nem is volt probléma, de mire kétszer kattintottam, már be is állítottam a szlovák nyelvet alapértelmezettként, mivel a félig érintőképernyős koncepció az alapbeállításokkal annyira meglepett, hogy köpni nyelni nem tudtam. A slideos kiszerelésű telón ugyanis van numerikus billentyűzet, de a navigációt félig-meddig sikerült az LG-s mérnököknek érintőképernyősre variálva. Ami elsőre teljességgel használhatatlan. A jobbra, balra, fel-le nyilak ugyanis rendkívül érzékenyek, és igen könnyű őket összekeverni a középső (egyébként nem érintőképernyős, hanem hagyományos OK gombbal), amiknek révén az első órában szinte esélyünk sincs, azokat a funkciókat elérni a telefonon, aminek egyébként a készülék nincs híján.

A megoldás egyébként az, hogy a telefon beállításainál az érintőképernyőnél a pontstílust és ne a körstílust állítsuk be (ez az alapbeállítás), így azért már két óra után 95%-ban azokat a kombókat sikerült bevinnem, amiket akartam, tehát tulajdonképpen megszokható. Na és amikor elkezdjük használni a stuffot, azért van benne egy-két olyan fícsör, amivel azért meglepett a készülék. Nem mondom, hogy a birtokbavétel után olyan sok húbazzeggen vagyok túl, de azért az 5 megapixeles kamerával minden állítgatás nélkül elég jó kis képeket lehet lőni a lemenő nap fényénél, szabadban.

Bár bent is próbálkoztam képek készítésével, vaku nélkül még nem próbáltam meg a dolgot, viszont amiket vakuval csinált, azok elég zajos képek lesznek. A videót még nem állítottam be, a cucc játszza a divx-et defaultban, állítólag elég jól, és 640X480-ban tud rögzíteni, ami állítólag egész nagy szám. Én nem tudom, még csak a telefonon néztem meg, az ottani kijelzőn elég kafásan néz ki.

A kijelző egyébként valahol a telefon gyenge pontja is, ha normál benti fényviszonyok között használjuk, akkor nagyon szép, éles képe van (biztos vagyok benne, hogy zabálja is a telepet), de szabad téren, gyakorlatilag semmit sem látni belőle. További részletek, ha már jobban megszoktam a cuccot, mindenesetre elsőre, ingyért’ elég jó vételnek tűnik az LG KF750, a tavalyi év telefonja a gyártótól, gondolom, idővel előbukkan még jó pár bosszantó fícsör, ami miatt használhatatlannak éppen nem nevezhető, de mindenképpen idegesítő tud lenni.

Ja és még valami, ami igen cool a ’Secret’-ben, és ez az összeszerelés minősége. A karbon szálas hátlap és a kijelző, meg a slide rész is, annyira intakt és fasza, hogy szinte élvezet a cuccot fogdosni és ki be lökdösni a slideot.

Számomra ez a socio-networking hype már egy ideje véget ért, dög unalmas és néha kifejezetten unalmas középiskolás osztálytársak után kutatni a fészbukkon, az iWiwről meg már vagy négy éve töröltem magam, amikor felbasztam magam az átlag magyar wiw juzerek hülyeségén, meg azon, hogy egyszerűen képtelenek megoldani egy olyan látszólag triviális problémát, mint egy avatar betöltése, vagy fotók albumba rendezése.

Részemről az egyetlen ilyen közösségi site eddig a last.fm volt, mert hiszek abban, hogy amilyen zenét hallgatsz, az vagy Te magad is, nem beszélve arról, hogy ott nem szokták lehazudni az égről a csillagot, mint mondjuk teszem azt az iWiwen, ahol ordenáré módon tombol az önfény. Vagy mondjuk a Linkedin, ahol mindenki annyira kurvára professzionális, hogy bizsereg az ember kisagya amikor látja, ahogyan az IT elit hátbaveregi egymást.

Mivel már régen lemondtam arról, hogy érdekeljen egy közösségi site meglepetésként ért a wakoopa. A wakoopa egy tematikus közösségi site, szoftverhasználati szokásainkat rögzíti egy tracker szoftver segítségével és a kapott adatokat feldolgozva építgeti személyes profilunkat. Mivel a zenén kívül leginkább szoftverekkel szoktam bíbelődni nem voltam rest regelni és teleíteni a wakoopa trackerét és igencsak megtetszett a dolog.

Persze elég kényes téma a szoftverhasználat, hiszen azért hébe-hóba előfordul az emberrel, hogy nem teljesen legálisan megvásárolt programokkal dolgozik, de isten igazából, nem nagyon hiszem, hogy ez problémát jelentene, hiszen a siteon megadhatjuk, ha nem szeretnénk az általunk használt szoftverekről szóló, szerintem szenzitív információkat megosztani a publikummal, van rá lehetőség, hogy csak a contactokként felvett ismerőseink láthassák a profilunkban az általunk generált adatokat.

A last.fm-hez hasnlóan a wakoopa is automatikusan generálja a hozzánk hasonló szoftvereket használó felhasználókat, így nyugodtan lehet itt is szomszédolni, ismerkedni azokkal, akik hasonló preferenciákkal rendelkeznek. Írogathatunk reviewkat az általunk használt szoftverekről, amelyekről részletes infókat kaphatunk a siteon bogarászva.

A holland alapítású közösségi site legjobb featureje szerintem, hogy személyre szabott ajánlatokat találhatunk a a “Software I might like” részben és jelzi, ha az általunk használt szoftvernek új verziója jelent meg. Természetesen van rss feed, meg a szokásos közösségi funkciók és jópofa widgetek is. Szóval pár nap használat után azt kell mondjam, hogy végre találtam egy olyan siteot, amire érdemes két-három naponta benézni és nem megy az agyamra pillanatok alatt a hülye felhasználók miatt, ami azért 2009-ben nálam mindenképpen eredmény.

Már egy ideje vágyom egy kiadós gamelésre, legutóbb a Fallout 3 volt az a játék, aminek sikerült beszippantani rendesen, nem idegesített fel rendesen és nagyjából végig is vittem, csak a végéhez nem volt igazán türelmem, és ott befejeztem. Most úgy néz ki, hogy négy hónap után ismét sikerült találnom egy játékot a Neverwinter Nights 2 személyében, amivel egészséges szinten tudom tolni (tehát nem non-stop) és közben le is bír kötni annyira, hogy naponta játsszak vele 2-3 órát.

A Neverwinter Nights első része, és a második is, a kevésbé túlbonyolított AD&D alapú szerepjáték, aminek a sava-borsa a harc, tehát igazi hack-and-slash megbolondítva némi cselekménnyel, nagyjából félúton a Baldur’s Gate és a Diablo között. Az első részt is csak nemrégiben fejeztem be, az elsőre talán jobban bejött, mint a második, de második nekifutásra a folytatással sincs semmi probléma.

Neverwinter Nights 2

Egy darabig ugyan eltartott, amire a Game Optionsben megtaláltam a nekem kézre álló settingeket – ellenben az első résszel, ahol a default beállítosokkal is könnyedén tudtam kezelni a játékot – de miután ezzel megvoltam, mostanra beszippantott a dolog annyira, hogy élvezni is tudom a gámát, ahelyett, hogy csak kínlódnék vele.

Bár nem hinném, hogy akkora nagy játék lenne, mint a Baldur’s Gate 2, vagy a Planescape Torment, azért jól jön az ilyesmi, amikor az emberre napközben az utcán hatalmas dózisban ömlik az UV sugárzás és egyébként sem bírja a húsz foknál magasabb hőmérsékletet. Mondjuk kíváncsi vagyok, hogy mennyi ideig bírja fenntartani az érdeklődésemet, mivel az ilyen játékoknál azt vettem észre, hogy az elején, amíg levágom a csíziót szenvedek egy kicsit, de élvezem a gámát, aztán a közepe felé elkezdem kurvára élvezni a dolgot (azt hiszem ebben vagyok most) és a végén elfogy a lelkesedés.