Az igazság az, hogy én ezt a Squarepushert sose bírtam annyira nagyon megkedvelni. Sőt, igazából nem tudnék olyan emlékezetes számát mondani, ami úgy igazán bejött volna. Na jó, a Chris Cunningham féle Squapusher vidóklip az igen faszás volt, a japán fogyatékos intézetből, de azért nem mondanám, hogy a zenéje nagyon megragadt volna bennem.
![Squarepusher - Hello Everything [2006]](http://pm.sadtuna.org/static/sp_everything.jpg "Squarepusher - Hello Everything [2006]")
Szóval isten igazából csak a véletlen folytán jutottam a 2006-os Hello Meow című lemezhez, de így utólag meggondolva, szerencsésebben nem is érhetett volna véget a találkozás. Szóval eddig ott tartunk, hogy talán eddig az Aphex Twin mellett, a másik nagy újrafelfedezés, de azért nyomban hozzáteszem a 2004-es Ultravisitor, mondjuk már korántsem tetszik annyira, mindenesetre ez a most október közepén megjelent lemez például odabasz.
Értem én, hogy most akkor ez a csóka, afx nagy haverja, meg nyilvánosságtól elvonult, gátlásos és frusztrált tehcno zseni, de azért így 31 évesen jutott el szerintem oda, ahonnan a haver indult, mindenesetre ez a mostani darab igencsak ott lehet az IDM top 3-ban, akármi is legyen az intelligens tánczene… Szóval a Hello Everything első száma a Hello Meow feldobja, hogy mi vár ránk az új lemezen, ilyen kis vidám, helyenként elszállós, pörgős kis nyitónóta. Ami egyből szembetűnik, hogy Squarepusher valahol a sufni mögött megtalálta a dallam író vénáját, és tud fülbemászó catchy témákat nyomni.
Aztán persze jön a szökásos befekvés, olyan zenei tájkép szerű, nekem tűlvariált izék következnek, aztán a negyedik track, a Planetarium aztán odabasz megint. Kicsit ilyen old school jungle jellege van néha a dolognak, mintha a Prodigy köszönne vissza 1994-ből, de mindenesetre itt is van egy nagyon húzós és frankó kis dallam, ami miatt ez a szám egyből bekerült a kedvencek közé.
Ezek után pár igencsak elborult szám következik, csak erős idegzetű hallgatóknak ajánlva, de a hetedik-nyolcadik hallgatás után egyébként elviselhetővé válik a Vacuum Garden is, ami egy igazi klausztrofóbiás afx féle darab, mondjuk amilyenek a Selected Ambient Works Vol 2 válogatáson szerepelnek. Mindenesetre aztán egyre inkább kitör a lemez ebből a nihilista, helyenként öncélú sanyargatásból és a nyolcas track, a Rotate Electrolyte című tracknél már megjelenik a zene is, hogy aztán a hangulat a lemez kéátségtelenül csúcspontját jelentő Welcome to Europe című számban kulmináljon.
Az Isten hozott Európában című darab 4:34 másodperces tekerés, szép lassan induló és tekeredik fel félpercenként egy-egy újabb göngyöleg hangszer és az egész valami hihetetlen módon odabaszós. Egyszerűen újra és újra meghallgatná az ember, igazi pophimnusz, mert ez aztán minden kétséget kizáróan egy igazi klassszikusan megkomponált örökzöld kis acid techno tingli-tangli, méghozzá százszázalékig elkapva, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva.
Az ezt követő három track vegyes érzelmeket válthat ki belőlünk, a Plotinus egy kicsit sötétebb, darkabb téma, a Modern Bassguitar egy szerintem helyenként kicsit unalmas dob és basszus téma, de azért még mindig vállalható, az Orient Orange pedig egy szintén sötétebb tónusú 10 percnél is tovább elhúzodó kis kisérletezgetés. Mindenesetre összeségében tízből simán kilenc és fél a lemez, mert egymás után hallgatva a Hello Everything különböző részeit kihoznak egy teljesen vállalható, fasza kis lemezt.