“Egy tenyérbemászó, hazudozó, komisz kölyök vagyok Cornwallból, akit legjobb lett volna javító intézetbe zárni idejekorán. Hálistennek sikerült megmenekülnöm és a zenénél kötöttem ki.” - nyilatkozta öt évvel ezelőtt Richard D. James a Guardiannek adott interjújában a 2001-es lemezének megjelenése kapcsán. Közismertebb nevén Aphex Twin, vagy éppen aktuálisan AFX nem tévedett nagyot, mert tényleg elég magának való egy lökött barom. Én személy szerint egy évtizede próbálkoztam vele először nagyjából, de nem vette be az akkoriban még igencsak metálharcos szívem munkásságát. Így visszagondolva a Selected Ambient Workssel próbálkoztam, de ha jobban belegondolok biztos vagyok benne, hogy nem az első lemez (Selected Ambient Works 85-92 Vol.1), hanem sokkal inkább a második, dupla ambient válogatásba futhattam bele, mert egy klausztrofóbiás, elborult baromságnak pipáltam ki és maradtam a Helmetnél, meg a Faith No Morenál, mondván hülyeség az egész, fasz se tudja mit kéne nekem ennem ezen. 
Aztán eltelt vagy öt év, túlvoltunk a napsteren meg az mp3 breakouton, amikor letöltöttem a Drukqs című duplát és mivel akkoriban már lényegesen nyitottabb zenei látókörrel rendelkeztem ismét bepróbáltam Rihard mester zenéjét. Lepattantam róla, mint magyar támadó a török hátvédekről, szóval nem lettünk jóba újfent sem. Az elektronikus zene Mozarjta, akinek saját bevallása szerint két célja volt az életben, hogy soha ne kelljen dolgoznia és zenét csinálhasson nálam megint lukat rúgott. Bill Leeb, vagy Trent Reznor okés, ez a brit hülyegyerek azonban felőlem elmehet a picsába, gondoltam vala azzal a dupla lemezzel kapcsolatban, amit isten igazából egyszer sem sikerült végighallgatnom, pedig isten látja a lelkem nekiültem vagy négyszer is.
Nemrégiben valami megmagyarázhatlan oknál fogva, letöltöttem a tavaly megjelent Analord Series pár darabját Hát akkor aztán pofánbaszott a téma. Efféle “aztakurvageciezmilyenjó” meglepetést ritkán szoktak nekem zenék okozni, az Analord Series pedig éppen azt a fajta odabaszós élményt nyújtotta, amire már igen régen vágytam zenei téren. Az elkövetkező napokban részletes élménybeszámoló következik majd arról hogyan lettünk barátok. Én, meg ez a hülye, hosszúhajú brit fasz. Richard D. James, Polygon Window, AFX, Universal Indicator, ahogy tetszik.
Aphex Twin ugyanis 10 éves negatív prekoncepciómat ugyanis úgy vágta haza, ahogy a nagy könyben meg vagyon írva. Azóta együtt kelünk, együtt fekszünk, ugyanis van mit bepótolnom. 3.54 Gb nem kevés, egész életmű itt figyel, ékes bizonyítaként annak, hogy vannak dolgok, amikhez idő kell. Mindenesetre egy biztos, a következő Aphex Twin cuccok alapművek, így sorrendben vannak ajánlva, tessenek húzni, de nagyon gyorsba. (Már a hozzám hasonló későn ébredő fajták, többiek nézzék el a bambaságot nekem).
1. Selected Ambient Works 85-92 Vol 1.
2. Analord series
3. Analogue Bubblebath 5
És bizony a drukqs is, próbálkozz még vele.
Most elkapott a nyolcvanas évek gépszíj, de ha beszarik a Bad Religion meg R.R.M hullám talán teszek még egy próbát, csak csökönyös geci tudok lenni néha. Sokszor. Mindig…