Nagyapám a szemközti padon, kezei összekulcsolva, mintha imádkozna. Lába alatt kutyám császkál, haldoklik.

Én egy fotelban döglök az eresz alatt, lábam feldobva egy székre, kezeimet ölemben kulcsolom össze. Az unalomnak és a fülledt árpilisi melegedésnek hangja lenne süketek lennénk.

Én már nem is haldoklom.