Lehet öregszem, lehet, hogy csak az évszak, de egyre inkább az ambient megy, most éppen Harold Buddot nyomok, akinek eddig csak a Brian Enoval közös cuccait hallottam, de most zúzom lefelé a diszkográfiát és amit eddig hallottam belőle, az nagyon, de nagyon hasít, ami persze az ambient esetében a hasításnak pont az ellenkezőjét jelenti. Szóval HB zenéje simít, már ami az én néha meglehetősen fásult lelkem redőit, vagy éppen a ráncokat az én arcomon illeti.