Sátánista indie posztpunk britpop – vagy legalábbis valami hasonló, gondoltam hümmögve, miközben a Psychic TV 2007-es lemezét hallgattam Hell is Invisble című lemezét hallgattam. Egyszer a Stone Roses, másszor a Doors ugrott be, és esküszöm még az ír kommunista Bono is be-be villant, ahogy kategórizálni próbáltam a zenekar 12 éve, tavaly először, PTV3 név alatt megjelent lemezét hallgattam.
A sátánista acid jelzőt csak nem akart átjönni, de lehet azért, mert nem vagyok elég kifinomult, vagy nem ismerem a zenekart, a Psychic TV-t én soha nem tudtam és nem is akartam követni. Ők az a banda, akik 6 hónap alatt 18 (jönnek Magyarországra is, az A38-ra egyébként) koncertlemezzel örvendeztették meg a rajongókat és ezzel kerültek be a Guiness rekordok könyvébe, és elhiszem,hogy élőben odabasz, de én azért szkeptikus vagyok.
Tulajdonképpen nem pofázok, szerintem ez az első Psychic TV lemez, amit végighallgattam, és bár mondjuk a Portishead új lemezével ellentétben vállalhatónak tartom a cuccot, azért én személy szerint a forradalmi jelzőt mellőzném a 2007-es lemez ismeretében. Persze ha 1991 lenne, akkor biztos kiverné mindenkinek a szemét, de hát nem annyi van. Ha már post-punk legenda kell, akkor maradok a Young Godsnál. A Lies and Then című harmadik nóta annyira fájóan Achtung Babys, hogy állandóan meg kell nézzem nem U2-t hallgatok-e éppen. És nagy meglepetésemre Douglas Rushkoff nyomja rajta a szintetizátorokat, még ilyet!
6/10 szerintem