Ultimate dokumentum film a legendás Joy Divisionről, olyan amilyet csak angol dokumentumfilmesek tudnak készíteni. Szinte mindenki megszólal, aki számít és hozza mindazt, amit hiányoltam a Controlból, az Ian Curtisről szóló biográfiai drámából. Nem volt rossz a Control sem, szépen volt fényképezve, intakt volt a sztori is, ami azonban engem érdekelt a történetből, azt ebben a filmben találtam meg.
Mesterien benne volt ebben minden, ezt mutogatni kellene minden dokumentum film képző kurzuson, mert így kell bemutatni egy történetet hitelesen, szépen. Nagyon szépen betömködte azokat a tátongó lyukakat, amiket Curbin filmje hagyott a Ian Curtis sztori kapcsán, bemutatva az utat, ahogy 4 év alatt a Sex Pistols koncert után megalakuló Warsawból kultikus banda lesz, a frontember pedig a nagy áttörést jelentő amerikai turné előtt felakasztja magát a saját mosókonyhájában.
Megvolt a zene, megvolt a zene mögötti motiváció és végre beláttunk Ian Curtis mögé, a később szintén legendává vált New Order tagok motivációjába is. A legjobban az tetszett, amikor a legszimpatikusabb basszusgitáros csóka azt fejtegeti, hogy mennyire szart ő a művészetre. „I didn’t want to be an artist. I just wanted to kick them in their teeth..” Arról nem beszélve, hogy a filmben szereplő bármely snittben több van, mint bármelyik magyar kereskedelmi csatorna egy éves vágókép termésében…
10/10. Highly recommended.