Monthly Archives: February 2009

quakelive.com – a hihetetlen lenyűgöző drága csoda

Számítottam arra, hogy jó lesz, és arra is, hogy nagyon jó lesz, de arra azért nem, hogy azt fogom mondani a Quake Livera, hogy ez a legforróbb dolog a böngésző és a tcp-ip protokoll kifejlesztése óta, ami az Internettel történt. Mert a Quakelive.com úgy odabasz hölgyeim és uraim, de úgy odabasz, hogy nekem még mindig cseng a fülem.

A dolog rémesen egyszerű, ugyanakkor hihetetlen. Quake 3 egy böngésző plugin formájában, ingyér’. Bárhol, bármikor. Egész egyszerűen elképesztő, ahogy meg van oldva a dolog technikailag. Az ember ugyanis azt gondolná első blikkre, hogy egy böngészőben futó Quake szerű valamit kap majd, persze okosabbat egy átlagos hógolyózós flash játéknál mégiscsak az ID Softwareről van szó, de azért a Quake 3-at, minden idők legpörgősebb és legvadabb FPS-ét, azt azért mégsem.

Akár 10 éve jelent meg, akár nem, azért azt gondolhatnók, hogy bizony az anyakirálynőt, akkor sem lehet kivitelezni egy böngészőben elérhető szolgáltatásként, holmi pluginok telepítgetése után pikk-pakk, mert csak. Mert a Quake 3 az Quake 3. Részemről a legjobb, legforróbb FPS még ma is, Unreal fanok mehetnek a sarokba. Szóval, hogy nem lehet és kész.

Erre kivárod a 20 ezres várólistát és öt perc alatt regelsz, feltelepíted és a pofád leszakad. A cucc nem _olyan_ mint a Quake 3 és a Team Arena. Nem olyan. Full az. Pixelről pixelre… Hihetetlen. És működik. Durván. Nem lehet tőle megszabadulni. Addiktív kibaszott forradalmi csoda. Again. Csak már a böngésződből eléred. Bárhol, bármikor.

Komolyan beszarás, mindenképpen ajánlom, ha másért nem, csak hogy megnézze az ember, hogy mire nem képes a technika. Mert a technology a fejlesztők szerint is egyszerűen Cool. Ez meg übercool.

http://quakelive.com – én lenni l3ssthanz3ro

Random lemezborító-lemez-zenekar generátor

A recept a következő:

1. Kattints rá a Wikipedia random article linkjére. A szócikk címe lesz a zenekarod neve.
2. A random quotation oldalon válaszd ki a legutolsó idézet legutolsó 4-5 szavát. Ez lesz a zenekarod albumának címe.
3. Majd a Flickren az utolsó 7 nap érdekes képei közül válaszd ki a harmadikat, bármi is legyen az. Ez lesz az album borítója.

via Webisztán

Az alternatíva alternatívái V. – Opera és konklúzió

A norvég telekommunikációs nagyvállalat, a Telenor által szponzorált kutatási projectként indult Opera, alighanem sikerrel pályázhatna az elmúlt tíz év leghalkabb, és valószínűleg legérthetetlenebb kudarcára a szoftverpiacon. Persze nézőpont kérdése ez is, hiszen a távközléssel foglalkozó norvég multi leányvállalata által fejlesztett szoftver rendkívül jó helyzetben van a mobilpiacon, ahol az Opera Mini egyike a legelterjedtebb böngészőknek.

Más a helyzet azonban a hagyományos böngészők piacán, ahol az Opera mindössze a felhasználók egy százalékán fut elsődleges böngészőként. Ez a szám annak fényében igencsak döbbenetes, hogy a jelenleg 9.6-os verziószámnál tartó Opera egyike a legrégebbi IE riválisoknak. Az első, Windowsos nyilvános változat 1996-ban jelent meg, és számos olyan újítás, mely a mai modern böngészők alapja, az Operában debütált először. A felugró ablakok blokkolása, és az egyablakos, több füles böngészés is a norvég cég szoftverében volt elérhető, ám a számos szakmai díj és annak ellenére, hogy az Opera valóban egy igen jól használható böngésző, komolyabb szeletet nem sikerült kiharapnia a tortából.

Meglepő, de számomra annyira nem érthetetlen, valahogy én is így vagyok a böngészővel. Csendben elismerem az érdemeit, és mindig feltelepítem egy kis időre, de a végén valahogy soha nincs kedvem vele dolgozni. Jellemző az egészre, hogy miközben ezt a postot írtam, és közben használtam az egyes böngészőket, mindegyiket meg tudtam érteni, sőt, az Operán kívül mindegyiket meg is tudtam kedvelni. A Safari és a Chrome lenyűgözött, a Flock egy idő után elbűvölt, a Songbirdnek szurkoltam, az Operát viszont nem tudtam hova tenni. 

Az alternatíva alternatívái IV. – Songbird

A Songbird pár évvel ezelőtt tűzte ki célul, hogy egy olyan open source riválist fejlesztenek ki a Mozilla XUL platformja alatt, amely felveheti a versenyt az Apple iTunesával. Mivel a Mozilla XUL fejlesztői környezetet jellemzőit alapvetően a böngészés igényeire szabták, a Winamp és a Yahoo Music egykori fejlesztői mertek nagyot gondolni és egy böngészővel kombinált médialejátszót kezdtek el gründolni.

Akárcsak a Flock esetében, az első alfák, itt is hihetetlen bugosak és memóriazabálóak voltak, egy jó darabig nem is nagyon számoltam azzal, hogy ebből lesz valami, de aztán a 0.7-es változat környékén már kezdtek érkezni az első külső fejlesztések is a Songbird alá. Ezek az extensionök a közösségi zeneoldalak feedjeit használva egész használható kis kiegészítőknek bizonyultak, hiszen a szövegtől kezdve az albumborítók lehúzásán át, szinte bármit meg lehet írni a modulárisan fejlesztett szoftver alá.

Amióta pedig tavaly decemberben megjelent az 1.0 –ás verzió, a külső fejlesztések száma is meglódult, a program pedig az első végleges verzióban már igen használhatónak bizonyult. Akárcsak a Flock, a kezdeti, érezhetően működő koncepció mellett , a felhasználók már egy gyakorlatba átültetett meglehetősen hasznos kis segédeszközt kaptak, különösen azok számára lehet hasznos a Songbird, akiknél állandóan szól a zene és nem bújják folyamatosan a webet, azonban néha le-le akarják ellenőrizni az emailjeiket, vagy éppen be akarnak kukkantani a last.fm profiljukba.

Bár nem nevezhető teljes értékű böngészőnek és olykor azért bele is törik egy-két processzorigényesebb taskba (mondjuk youtube videók egyszerre három ablakba) meg is akad a Songbird, szerintem egy próbát mindenképpen megér a dolog, az egyre nagyobb számban elérhető kiegészítők révén pedig aztán minden igazi zene junkie megkaphatja a betevő háttérinfó adagját a zenékről, amiket éppen hallgat.

Az alternatíva alternatívái III – Flock

A Mozilla Firefox motorjára épülő, alig másfél éves böngésző, a Flock nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint azt, hogy a web 2.0 edződött generáció böngészője lesz és megkönnyíti a felhasználók dolgát abban, hogy tartalmakat osszanak meg egymással, vagy elérjék a mások által közzétett tartalmazakat.

Bár a Flockot azonnal kipróbáltam amikor megjelent a böngészők között azzal az ígérettel, hogy segít rendet rakni a feedjeim és az általam használt szolgáltatások között, első blikkre nem mondhatnám, hogy meggyőzött. Bár a kezdeményezést jónak találtam, a fejlesztőknek sem igazán sikerült rendet rakniuk a digitális szemétdombomon ezért az utóbbi időben már fel sem telepítettem a Flockot.

Mivel most sem vártam semmi elsöprőt a Flocktól, annak ellenére, hogy a szoftver elvileg már a 2.0.3-as verziónál jár, annál jobban meglepett, hogy néhány óra használat után, miután beállítottam és elmentettem az összes fiókot, amit használok, beimportáltam a feedjeimet, beállítottam a blogokat, ahova postolni akarok el kellett ismerjem, hogy a Flock egy jó kis böngésző.

Mivel első pillantása számomra annyira megszokhatatlan, sidebarokkal és kütyükkel hülyére pakolt szoftverről van szó, a Flockot szerintem igen könnyen fel lehet adni, még a türelmesebb embereknek sincs kedve végigrágnia magát az összes lehetőségen, és beállítani a böngészőt úgy, hogy végül teljes mértékben ki tudják használni, a programot úgy, és amire az való.

Pedig miután az ember beállította a Flockot és megszokta a szerintem igen pofásra sikeredett feed readert és megbarátkozott a talán a kelleténél csillogóbb felülettel egy igen használható kis böngészőt kap a fáradozásaiért cserébe. És mivel a Firefoxos pluginek egy része is telepíthető a Flock alá, nem meglepő hát az sem, hogy az AOL, a Netscape termékcsalád támogatásának és fejlesztésének befejezése után, a Flockot ajánlotta felhasználóinak a böngészésre. Az utóbbi időben igencsak komoly fejlesztésen átesett program már korántsem olyan idegesítően lassú és állandóan legfagyogató, használhatatlan monstrum, mint az elején volt, hanem felnőtt ahhoz a feladathoz, hogy szépen lassan ringbe szállhasson, akár a hamarosan megjelenő IE 8.0-ával szemben is.

Az egyetlen dolog, ami egyesek számára talán zavaró lehet az az, hogy ha minden funkciót szeretnénk elérni a böngészővel, akkor szinte az összes jelszavunkat kénytelenek vagyunk menteni a program számára, amely elé ha valami rosszakarónknak sikerült leülnie, akkor az ám igen gonosz tréfát űzhet velünk.