Három nap alatt a Mansion Pokerre érkezett toborzott pénzből, 60$ sikerült 0.10$+0.01 fees micro limites Sit and Go asztalokon lebuknom 15 dollárt. A Facebookon aztán nagy pókeres haverom felhívta a figyelmemet arra, hogy ezeken az asztalokon inkább ne játsszak, mert ennyi erővel rulettezhetnék is a pénzemmel, amiben van is valami. Amit szerintem elbasztam az az, hogy túl alacsony limiten játszottam.
Mivel túl sok asztalhoz le tudok ülni ennyi pénzből tényleg félvállról vettem minden stratégiai megfontolást és olyan szituációkba is belementem, amiket már akkor tudtam, hogy baromság, amikor megnyomtam a call gombot. Persze le is buktam 15 dollárt ahogyan kell, nagy megdöbbenéssel vettem azonban tudomásul, hogy amikor 1$+0.20$ asztalon játszok, akkor sokkal feszesebben tartom magam ahhoz, amihez kell és amikor 44 dollárral nekivágtam ennek a szintnek háromból hármon futottam be fizetős helyre. Egy harmadik és két első hely rádöbbentett arra, hogy ezeken az asztalon sokkal jobban megy a játék, mint a donkey playerek között.
Mivel szereztem 8 dollárt, most nagy az önbizalmam, mivel a játékosok, akik ellen játszok, már jobban passzolnak a játékstílusomhoz és valóban csak akkor veszik elő az All-in gombot, amikor van értelme is a dolognak. Az mindenesetre biztos, hogy a bankroll management szempontjából az is nagy hátrány lehet, ha alacsonyabb szinten kezdi az embert, mint amit megengedhet magának az ember és csak szórakozik az asztalon. Úgyis lejön alapon flöss húzókra várva… És akkor most vissza a „Turbo Columbia” asztalhoz…