Váltottam egy asztalos sit and goról többasztalosra, mert mióta elkezdtem foglalkozni a szakirodalommal, egyre világosabb, hogy nem nekem találták még ki azt, hogy Fold Equityt, meg kiszállási részesedést, meg banki esélyeket latolgassak. Mivel elég agresszíven szoktam megjátszani a lapjaimat, igen hamar elérem az inflexós pontot és onnan én már akármi történik én bemondom az all-int.
Ennek megfelelően folyamatosan veszítek is, különösen a laza játkosokkal nem tudok mit kezdeni, akik minden szutyok, szar lappal folyamatosan bemákolnak és olyan lapokkal adják meg az emeléseimet, amikkel én soha nem játszanék.
Megvettem a Don Harringtontól a Versenystratégia első kötetét, ahol azonban a példák folyamatosan olyan lapokkal vannak leírva, amikkel amúgy nem játszanék, de valahogy az ott leírt példákat rosszul végigjátszva, folyamatosan azt érzem, hogy ha nem játszom kicsit lazábban, akkor az első all-ineket elvívő nagystackű játékosok durván elkezdik domálni az asztalt. Éppen ezért ha belekezdek egy agresszív manőverbe, mondjuk egy 10-es párral, akkor azt sajnos végig is viszem, még akkor is ha a Boardon nyilvánvalóvá vált, hogy vesztettem.
Persze ilyenkor próbálgatok mindig számolni a banki esélyekkel, de valahogy mindig azt érzem, hogy ezek a többrésztvevős partikból jó pénzzel lehet kiszállni, ha egyszer betalál a flop, de sajnos általában ezeket bukom. Bukom is folyamatosan a bankrollomat.
Azt hiszem jobban teszem, ha visszatérek a kertbe, ahol az egy hete megkezdett gyepesítés szórán kiszórt két és fél kiló fűmag elkezdett csírázni és megjelentek az új gyepszőnyeg első desszantos egységei.
Szikalkert Béta Phase