Váltottam egy asztalos sit and goról többasztalosra, mert mióta elkezdtem foglalkozni a szakirodalommal, egyre világosabb, hogy nem nekem találták még ki azt, hogy Fold Equityt, meg kiszállási részesedést, meg banki esélyeket latolgassak. Mivel elég agresszíven szoktam megjátszani a lapjaimat, igen hamar elérem az inflexós pontot és onnan én már akármi történik én bemondom az all-int.

Ennek megfelelően folyamatosan veszítek is, különösen a laza játkosokkal nem tudok mit kezdeni, akik minden szutyok, szar lappal folyamatosan bemákolnak és olyan lapokkal adják meg az emeléseimet, amikkel én soha nem játszanék.

Megvettem a Don Harringtontól a Versenystratégia első kötetét, ahol azonban a példák folyamatosan olyan lapokkal vannak leírva, amikkel amúgy nem játszanék, de valahogy az ott leírt példákat rosszul végigjátszva, folyamatosan azt érzem, hogy ha nem játszom kicsit lazábban, akkor az első all-ineket elvívő nagystackű játékosok durván elkezdik domálni az asztalt. Éppen ezért ha belekezdek egy agresszív manőverbe, mondjuk egy 10-es párral, akkor azt sajnos végig is viszem, még akkor is ha a Boardon nyilvánvalóvá vált, hogy vesztettem.

Persze ilyenkor próbálgatok mindig számolni a banki esélyekkel, de valahogy mindig azt érzem, hogy ezek a többrésztvevős partikból jó pénzzel lehet kiszállni, ha egyszer betalál a flop, de sajnos általában ezeket bukom. Bukom is folyamatosan a bankrollomat.

Azt hiszem jobban teszem, ha visszatérek a kertbe, ahol az egy hete megkezdett gyepesítés szórán kiszórt két és fél kiló fűmag elkezdett csírázni és megjelentek az új gyepszőnyeg első desszantos egységei.

Szikalkert Béta Phase

Úgy néz ki, hogy ezentúl a tech postokat más platformon küldöm majd és egy kicsit sűrűbben, akit érdekel a dolog az csekkolja a netfactory, egykori cégem blogját, ahol lehúztam pár évetés most megkértek arra, hogy járassam egy kicsit a motort a teszhalott sitejükon, úgyhogy mostanában ott is lehet majd ellenőrizni aktuális álláspontomat a technika rohanó, ugyanakkor rém izgalmas és trendi világáról.

Itt meg azt hiszem most a fő hangsúly a pókeren lesz, mert csúnyán rákattantam sajnos, olyannyira, hogy már sajnos elég fasszopó módon össze is vesztem drága életemmel, úgyhogy most kicsit vissza kell vennem abból is, mivel tényleg kicsit egészségtelen módon rajta vagyok a sit and go témán, de most azért úgy érzem, hogy lassan tudom hozni az eredményeket is, ma este még megpróbálok egy tournamentet ismét, bár a party poker nekem még mindig nagyon érdekesen osztja a lapokat az hétszentség.

Három nap alatt a Mansion Pokerre érkezett toborzott pénzből, 60$ sikerült 0.10$+0.01 fees micro limites Sit and Go asztalokon lebuknom 15 dollárt. A Facebookon aztán nagy pókeres haverom felhívta a figyelmemet arra, hogy ezeken az asztalokon inkább ne játsszak, mert ennyi erővel rulettezhetnék is a pénzemmel, amiben van is valami. Amit szerintem elbasztam az az, hogy túl alacsony limiten játszottam.

Mivel túl sok asztalhoz le tudok ülni ennyi pénzből tényleg félvállról vettem minden stratégiai megfontolást és olyan szituációkba is belementem, amiket már akkor tudtam, hogy baromság, amikor megnyomtam a call gombot. Persze le is buktam 15 dollárt ahogyan kell, nagy megdöbbenéssel vettem azonban tudomásul, hogy amikor 1$+0.20$ asztalon játszok, akkor sokkal feszesebben tartom magam ahhoz, amihez kell és amikor 44 dollárral nekivágtam ennek a szintnek háromból hármon futottam be fizetős helyre. Egy harmadik és két első hely rádöbbentett arra, hogy ezeken az asztalon sokkal jobban megy a játék, mint a donkey playerek között.

Mivel szereztem 8 dollárt, most nagy az önbizalmam, mivel a játékosok, akik ellen játszok, már jobban passzolnak a játékstílusomhoz és valóban csak akkor veszik elő az All-in gombot, amikor van értelme is a dolognak. Az mindenesetre biztos, hogy a bankroll management szempontjából az is nagy hátrány lehet, ha alacsonyabb szinten kezdi az embert, mint amit megengedhet magának az ember és csak szórakozik az asztalon. Úgyis lejön alapon flöss húzókra várva… És akkor most vissza a „Turbo Columbia” asztalhoz…

Megmondom őszintén nekem egy kicsit idegennek tűnt ez a sit and go játékforma, de miután a cash game sima NL Hold’Em-en bebuktam az összes pénzemet, most a rendelkezésemre álló 60 centből kezdem újraépíteni a bankrollomat, ami nagy mutatvány lesz. És erre találtam ki, hogy kipróbálom ezeket az asztalokat mikro limiten a Titan Pokeren.

Bár még csak három asztalon vagyok túl a tapasztalataim igen jók. Igen hajlamosak könnyen all-int menni az elején a játékosok és így az eleje igen könnyen kipörög. Ha ráérzünk, mikor kell nekik megadni az all-int, akkor igen könnyen fel lehet mászni chip leadernek és onnan már lehet hozni az első három hely valamelyikét. Én most másfél óra alatt a befektetett 36 centemből visszanyertem 60-at, úgy, hogy az első asztalról negyedikként estem ki, de a másik kettőt hoztam másodikként.

Sajnos a végjátékban elég gyengén muszikálok, amikor egy az egyben megyek a másik játékossal elvesztem a fejem és a vezető pozíciót elvesztve, meg is fog az ellenél, ennek ellenére kíváncsi leszek, hogy mit sikerült kihoznom a dologból, mert azt látom, hogy sokkal kevésbé érzem magam feszélyezve, mint a cash gamekben és sokkal jobban rá tudom kényszeríteni a feszes játékkal az ellenfelekre az akaratomat.

Tegyük hozzá a flösshúzóim igencsak bejöttek, suited lapokkal arattam a legtöbb kulcsfontosságú pot rablást. Szóval volt egy-két mákolásom is, de ennek ellenére ebben látom magam számára az elsődleges fejlődési lehetőséget, mint játékos. Megfogadtam, ha beledöglök is jó játékos leszek…

Előrebocsátom, barbár egy pókerjátékos vagyok. Egész egyszerűen nekem nincs türelmem a játékhoz. Ezt jól bizonyítja az is, hogy a felkínált kezdőtőkéimet, amiből azért volt pár, sikeresen elvertem mindahány alkalommal. Szerintem már vagy 250 dollárt biztosan bebuktam pókertermekben, most éppen a pokerstrategy toborzott barátok utáni pénzét várom a Mansion Poker pókertermébe, ahol elindultam tegnap és ma is egy-egy freerollon.

Nos a tapasztalatok meglehetősen vegyesek, a tegnap éjfélkor elkezdődött freerollon sikerült 10 perc alatt kiesnem, miután egy fazon feldühített, hogy folyamatosan all-in ment és egy A2s lappal bekockáztattam én is a mindent bele gombot. Bár ne tettem volna. A palinak egy TT lapja volt, amihez ugyan nem jött a riverig semmi, de nekem sem, szóval csak nézhettem, ahogy bebukom a bankrollomat egyetlen dühös megadás miatt.

Jó nagy amatőr hiba volt, a ma déli freerollon már igen jól sikerült megugranom, az első szünetig kurva jól játszottam és az előkelő első húszban voltam folyamatosan, sőt a végére a 3. helyig is feltornáztam magam.

A második körben, ahogy emelkedtek a tétek, egyszer lebuktam a szetonjaim felét, de aztán az agresszív, feszes emeléseknek hála elég jól ment a játék és visszahoztam magam. Amikor már ante-val is be kellett szállni, akkor taktikát változtattam és elkezdtem kissé nagyképűen lazítani a játékomat, aminek az lett az eredménye, hogy az 55-el Bu  vakvisszalopási kísérletem miatt bebuktam a Tournamentet, mivel a turnon kiadott 9-es szettel fullom volt és all-int mentem annak ellenére, hogy tudtam, hogy a másik palinak is lehet nagyobb kész lapja a kezében. Volt is. QQ-val simán vitte a pénzem, de a 146. hely az ezerből másodjára már nem is tűnik olyan rossznak, mint az első szánalmas próbálkozás.

Ma este pokerstrategy freeroll a mansion pokeren  nyolctól, hát nagyon kíváncsi vagyok, mit sikerül alakítanom.