Már egy ideje vágyom egy kiadós gamelésre, legutóbb a Fallout 3 volt az a játék, aminek sikerült beszippantani rendesen, nem idegesített fel rendesen és nagyjából végig is vittem, csak a végéhez nem volt igazán türelmem, és ott befejeztem. Most úgy néz ki, hogy négy hónap után ismét sikerült találnom egy játékot a Neverwinter Nights 2 személyében, amivel egészséges szinten tudom tolni (tehát nem non-stop) és közben le is bír kötni annyira, hogy naponta játsszak vele 2-3 órát.

A Neverwinter Nights első része, és a második is, a kevésbé túlbonyolított AD&D alapú szerepjáték, aminek a sava-borsa a harc, tehát igazi hack-and-slash megbolondítva némi cselekménnyel, nagyjából félúton a Baldur’s Gate és a Diablo között. Az első részt is csak nemrégiben fejeztem be, az elsőre talán jobban bejött, mint a második, de második nekifutásra a folytatással sincs semmi probléma.

Neverwinter Nights 2

Egy darabig ugyan eltartott, amire a Game Optionsben megtaláltam a nekem kézre álló settingeket – ellenben az első résszel, ahol a default beállítosokkal is könnyedén tudtam kezelni a játékot – de miután ezzel megvoltam, mostanra beszippantott a dolog annyira, hogy élvezni is tudom a gámát, ahelyett, hogy csak kínlódnék vele.

Bár nem hinném, hogy akkora nagy játék lenne, mint a Baldur’s Gate 2, vagy a Planescape Torment, azért jól jön az ilyesmi, amikor az emberre napközben az utcán hatalmas dózisban ömlik az UV sugárzás és egyébként sem bírja a húsz foknál magasabb hőmérsékletet. Mondjuk kíváncsi vagyok, hogy mennyi ideig bírja fenntartani az érdeklődésemet, mivel az ilyen játékoknál azt vettem észre, hogy az elején, amíg levágom a csíziót szenvedek egy kicsit, de élvezem a gámát, aztán a közepe felé elkezdem kurvára élvezni a dolgot (azt hiszem ebben vagyok most) és a végén elfogy a lelkesedés.