A tegnapi ámokfutásom után most aztán tényleg feltehetném magamnak a kérdést, hogy normáis vagyok-e, de inkább nem teszem, mert erre két választ lehet adni. 1. Igen, egy rohadt fasz, 28 éves bőrbe bújt felelőtlen alkoholista mocskos ovodás vagyok, aki folyamatosan rázza a pénzügyi pofonfáját. 2. Szar passzban vagyok és bérletem van a bipoláris skizoaffektív depresszó hullámvasútra, ahol szépen be van kötve a biztonsági övem, leesni nem fogok róla, kiszállni azonban nem tudok róla.

Úgyhogy baszok feltenni ezt a szokásos kérdést, inkább megeszek egy xanaxot és mosolygva próbálom megmagyarázni a barátaimnak/anyámnak a megmagyarázhatatlant. Módszereim sokrétűek, a totális hazugsághalmaztól az őszinte és kitárulkozó vallomásokig szinte mindent be kell majd vessek, de az igazi kérdés, hogy honnan a faszomból rántok most elő hirtelen körülbelül 9K-t. Szóval van mit kitalálni. Lehet unatkozó háziasszonyok előtt kellene tangában takarítást vállalnom, vagy játékpisztollyal falusi takarékszövetkezetet kirabolnom. Fasz tudja. Ki kell találni. Most azonban megérkezett a Kyuss_-_Live_Los_Angeles_1994.avi.

Ennek megtekintéséhez semmit nem kell kitalálni.

A tegnap esti xanax tart még a markában, tíz percenként szundítok el, bár nem igazán akarok és nem is igazán akarok még felkelni. A kinti szikrázó napsütés nem téveszt meg, tipikus téli reggel a mai, miközben a cigarettát tekerem magamnak, feltolok egy böhöm adag tubákot, ami kiránt egy pillanatra az alprazolam fogságából.

Átmeneti állapot, közben elindítom a Kyuss - Catamaran című nótáját, ami loopolva megy és eliveselhetőbbé teszi ezt a hetek óta tartó némaságot. Mire a kisagyam magamhoz tér, ismét a cellában vagyok és nekiállok megktekerni a következő cigarettát és megpróbálom megmagyarázni anyámnak, hogy igen, majd leviszem azt a kurva szemetet, de még a kávét sem öntöttem ki és egyébként is. A kinti szikrázó napsütés nem téveszt meg. Eljött az idei tél első reggele. Az ősz közepén…