Közben ömlik lefelé FLAC formátumban a What.CD-ről a Clock DVA Man-Amplified című lemeze, szóval lesz majd mire elaludni jól. A fent nevezett tracker egyébként egészen elképesztő annyi szent, szinte hihetetlen, hogy mennyi minden és mennyi különböző változatban elérhetőek rajta a zenék. waffles.fm-et is alázza, szerintem az oinket is, bár az már csak múló emlék…

Annak idején azért álltam át a Word Pressre, mert pofonegyszerűnek és kellemesnek találtam a postok írását, illetve azt, hogy más modulokkal, meg témákkal nem nagyon kell foglalkozni. Felpakolja az embert, aztán működik magától a dolog.

Ugyanakkor azért a Drupal egy sokkal fejletebb rendszer, a Joomlát felrakva, azonnal is menekültem előle, de mindenesetre a képek kezelése még messze nem olyan frankó és világos, mint itt a wordpressben…

Első körben megkezdtem felpakolni a régebbi dolgokat a thc-ra is, meg közben heggesztgetem a többi modult is, de most egy kis szünetet tartok, mivel az elmúlt ébren töltött 24 órám a Dreamweaverrel, meg Photoshoppal, meg WinSCP-vel babráltam és kezdek kissé elmerengeni.

Este hattól meg indulhat az első éjszakai menet…

Nem nagyon van ingerenciám mostanában arra, hogy megosszam a világgal a búbánatomat, ezért nem nagyon postolgatok már, inkább csak a jó öreg zenehallgatás az, amivel foglalkozom, meg töröm magam, hogy valami normálisabb munkahelyet kerítsek a jelenleginél, de ehhez asszem össze kell kaparnom egy jogsit is, addig is kávé és a Happy Mondays Bob’s Yer Uncle című nótáját fütyörészem.

Faith No More - Angeld Dust Cover

A lemezt indító Land of Sunshinetől kezdve beszippant, mint valami kibaszott drog és nem ereszt el. Iszonyatosan komplex, súlyos, ugyanakkor hihetetlenül fülbemászó lemez ez, melynek a himnuszaitól egyszerűen nem lehet megszabadulni. A himnuszok és kibaszott jó dalok aránya 1 az 1-hez, szóval igen nehéz úgy meghallgatni a lemezt kétszer egymás után, hogy utána egy hétig ne járjon az ember fejében a Smaller and Smaller, a Caffeine, vagy a Be Agressive! refrénje.

Mike Patton 22-23 évesen énekelte fel a lemez dalait és írta meg a szövegeket, és állítólag az egész banda kibaszott nagy fasírtban volt már a lemez felvétele közben az egész bandával, de még a zenekar tagja volt és ez kétségtelenül rányomja a bélyegét a lemezre. Bár folyamatosan vitatkoznak az egykori tagok, hogy mennyi munkája van Jim Martinnak a lemezen, aki egyébként DAT kazettán küldözgette a közreműködésének a gyümölcsét a fiúknak, de annyi szent, hogy néhány számban igen metálosra van véve a figura, ami nagyon sokban köszönhető a lemez megjelenése után egy évvel ki is rúgott gitárosnak is.

És akkor a többiek kiemelkedő zenei talentumáról nem is beszéltem, de annyi szent, hogy a lemez dalai 16 évvel a megjelenésük után is kíméletlenül odabasznak és amikor hallgatom borsódzik tőlük a hátam, annyira élvezem őket.

http://isohunt.com/torrent_details/51997489/ANgel+Dust?tab=summary

Meg kell mondjam őszintén, én korábban is próbálkoztam a Squarepusherrel, de igazán a 2006-os lemezével kapott el és azóta pótoltam a hiányosságokat Tom Jenkinssen munkásságát illetően. Elég felemás a kép, továbbra is a nagy kedvencem a Helly-ról a Welcome to Europe, meg a Hello Meow, de mondjuk a másik lemez, amit nagyra értékeltem tőle az a Music is a Rotted One Note, ami eléggé jazzes felhangjai ellenére, nekem bejött.

És hát ahogy megszokhattuk a DRM mentes Bleep! kiadónak hála, az október végén fizikai formátumban is esedékes Squrepusher lemez is kiszivárgott már a netre. Nem igazán tudom eldönteni, hogy akkor most olyan nagyon jó lemez-e, az új darab, de annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy a Hello Everything irányából nézve, egy logikus progresszió eredménye a Just a Souvenir. De…

Alapvetően kicsit lo-fibb hangzása van az új cuccnak és talán kicsit nagyobb szerepet kapnak benne az elektronikus hangszerek mellett a klasszikus hangszerek. A myspacen először megjelent Delta-V egész rockos kis darab, szóval az öreg jazz basszer, mint azt a myspacen írja is, stadion rockot parázott lelki szemei elé, amikor a darab készült. Egyébként az ott ingyen meghallgatható track szerintem okés darab, még ha nem is nevezném „instant hit”-nek, szerintem nagyjából kihallható belőle az a vonal, ami a lemezt jellemzi.

Párszor még biztosan végig kell zúzzam a lemezt, hogy pontosítsam az álláspontom a dologgal kapcsolatban, de azért a hangzással kapcsolatban számomra, szerintem a lemeznek vannak gyengeségei, olykor annyira erőtlenül jön át a cucc nekem, hogy talán túlságosan is lo-fi, illetve dobozból jövő, de lehet, hogy az én készülékeimben van a hiba…

Mesterien benne volt ebben minden, ezt mutogatni kellene minden dokumentum film képző kurzuson, mert így kell bemutatni egy történetet hitelesen, szépen. Nagyon szépen betömködte azokat a tátongó lyukakat, amiket Curbin filmje hagyott a Ian Curtis sztori kapcsán, bemutatva az utat, ahogy 4 év alatt a Sex Pistols koncert után megalakuló Warsawból kultikus banda lesz, a frontember pedig a nagy áttörést jelentő amerikai turné előtt felakasztja magát a saját mosókonyhájában.

Megvolt a zene, megvolt a zene mögötti motiváció és végre beláttunk Ian Curtis mögé, a később szintén legendává vált New Order tagok motivációjába is. A legjobban az tetszett, amikor a legszimpatikusabb basszusgitáros csóka azt fejtegeti, hogy mennyire szart ő a művészetre. „I didn’t want to be an artist. I just wanted to kick them in their teeth..” Arról nem beszélve, hogy a filmben szereplő bármely snittben több van, mint bármelyik magyar kereskedelmi csatorna egy éves vágókép termésében…

10/10. Highly recommended.

Hivatalos oldal

“A Nemzeti Kulturális Alap 1993-ban jelentős szellemi erők összefogásával jött létre elkülönített állami pénzalap státussal, amely biztosította költségvetési önállóságát. A független alapként való működtetés célja az volt, hogy a pályázati rendszer tartson „karnyújtásnyi” távolságot az államtól, azaz ne függjön a költségvetés pillanatnyi állapotától.”

Nem tudom. Életemben először érzek így. Azt gondoltam, hogy a kutatói mobilitás versenyképességre gyakorolt konkrét hatásairól lehet értelmes cikket írni az Interneten fellelhető anyagokból. 17-19 db. 800 karakteres slideokat kellene megtöltenem informatív, olvasható, hogy ne mondjam szórakoztató formában. Hát egy nagy faszt.

Geci politikusok, seggfej kutatók teljesen irreleváns, levegőbe kiabált és digitális szmogot szapporító fasszopásait találtam csak és olvasgattam ehelyett az interneten. 70% pdf, 20 doc és 10% html formátumban. Teljesen kiakadtam. Egyetlen értelmes magyar nyelvű és informatív kutatást találtam a weben, ami használható volt valamire. Megalapozott, saját kutatáson alapuló, hitelesnek tűnő, valódi adatokkal, értelmesen megfogalmazva, a politika által ezerszer magából kiontott kibaszott jelszavak utóíze nélkül, de ennyi. Punktum. Semmi több. Faszom ki van a gecibe, de nagyon.

Amúgy english rizöltz teh szém sit. Beszarás, behúgyozás. Vannak olyan témák, amikről sokat beszélnek, de nem mondanak semmit én ezzel 6 éves koromból tisztában voltam, na de kérem szépen. Hogy ennyire? Totál ki vagyok akadva. Április 10.-i határidőm bebukva ezerrel. 4 cikk helyett van két fél. Eszem-faszom megáll. Amikor egymilliomodszorra olvastam el, hogy a kutatások hatékonyságát fejleszteni kell, törekedve a szinergiára a kutatói mobilitás növelésével és támogatásával, akkor már hangosan ordítottam. Ambient fejben ide, Biosphere Substrata oda. Azt gondoltam, hogy vannak emberek, akik ezzel a komoly és fontos témával foglalkoznak és vannak értelmes gondolataik a dologgal kapcsolatban, de vagy nekem nem sikerült megtalálnom őket, vagy hallgatnak az Interneten mint a sír, de ekkora méretű bullshit gyártást semmilyen témával kapcsolatban nem tapasztaltam még meg.