May 27th, 2009 by lessthanzero
Váltottam egy asztalos sit and goról többasztalosra, mert mióta elkezdtem foglalkozni a szakirodalommal, egyre világosabb, hogy nem nekem találták még ki azt, hogy Fold Equityt, meg kiszállási részesedést, meg banki esélyeket latolgassak. Mivel elég agresszíven szoktam megjátszani a lapjaimat, igen hamar elérem az inflexós pontot és onnan én már akármi történik én bemondom az all-int. Continue Reading »
May 5th, 2009 by lessthanzero
Úgy alakult, hogy kedves húgom nagyon el van eresztve lével mostanában és megengedheti magának azt a luxust,hogy mindenféle előzetes tájékozottság és minimális türelem nélkül vegyen magának két éves hűségszerződéssel telefonkészülékeket, amiket aztán két nap múlva elajándékoz. Mivel a jelenlegi párezres kaki telefonom az utóbbi időben már egyre többet szarozott, ezért úgy gondolta, hogy megkapom tőle ezt a telefont ajándékba, azzal a felkiáltással, hogy ezt nem lehet kezelni. Continue Reading »
May 5th, 2009 by lessthanzero
Számomra ez a socio-networking hype már egy ideje véget ért, dög unalmas és néha kifejezetten unalmas középiskolás osztálytársak után kutatni a fészbukkon, az iWiwről meg már vagy négy éve töröltem magam, amikor felbasztam magam az átlag magyar wiw juzerek hülyeségén, meg azon, hogy egyszerűen képtelenek megoldani egy olyan látszólag triviális problémát, mint egy avatar betöltése, vagy fotók albumba rendezése. Continue Reading »
April 28th, 2009 by lessthanzero
Már egy ideje vágyom egy kiadós gamelésre, legutóbb a Fallout 3 volt az a játék, aminek sikerült beszippantani rendesen, nem idegesített fel rendesen és nagyjából végig is vittem, csak a végéhez nem volt igazán türelmem, és ott befejeztem. Most úgy néz ki, hogy négy hónap után ismét sikerült találnom egy játékot a Neverwinter Nights 2 személyében, amivel egészséges szinten tudom tolni (tehát nem non-stop) és közben le is bír kötni annyira, hogy naponta játsszak vele 2-3 órát.
A Neverwinter Nights első része, és a második is, a kevésbé túlbonyolított AD&D alapú szerepjáték, aminek a sava-borsa a harc, tehát igazi hack-and-slash megbolondítva némi cselekménnyel, nagyjából félúton a Baldur’s Gate és a Diablo között. Az első részt is csak nemrégiben fejeztem be, az elsőre talán jobban bejött, mint a második, de második nekifutásra a folytatással sincs semmi probléma.
Neverwinter Nights 2
Egy darabig ugyan eltartott, amire a Game Optionsben megtaláltam a nekem kézre álló settingeket – ellenben az első résszel, ahol a default beállítosokkal is könnyedén tudtam kezelni a játékot – de miután ezzel megvoltam, mostanra beszippantott a dolog annyira, hogy élvezni is tudom a gámát, ahelyett, hogy csak kínlódnék vele.
Bár nem hinném, hogy akkora nagy játék lenne, mint a Baldur’s Gate 2, vagy a Planescape Torment, azért jól jön az ilyesmi, amikor az emberre napközben az utcán hatalmas dózisban ömlik az UV sugárzás és egyébként sem bírja a húsz foknál magasabb hőmérsékletet. Mondjuk kíváncsi vagyok, hogy mennyi ideig bírja fenntartani az érdeklődésemet, mivel az ilyen játékoknál azt vettem észre, hogy az elején, amíg levágom a csíziót szenvedek egy kicsit, de élvezem a gámát, aztán a közepe felé elkezdem kurvára élvezni a dolgot (azt hiszem ebben vagyok most) és a végén elfogy a lelkesedés.
April 20th, 2009 by lessthanzero
Az elmúlt hetekben sikerült jó pár téblábolós napot tudni magam mögött. Szerény vigasz, de legalább sikerült egy kis zsét keresnem közben. Online jelenlétemet pedig sikerült a kib@szott pókerben kimerítenem kiegészítve némi csipogással a twitteren.
Megkoronázandó a dolgos munkanélküli heteket lezárását sikerült a miskolci munkaügyi központban töltenem, ami azért nyugodtan kijelenthetjük egy kibaszott világszám, ami tökéletesen alkalmas arra, hogy egy délelőttön keresztül szórakoztassam magam azzal, hogy akkor a gazdasági világválság mikor és milyen konkrétan rombolta le szürke dolgos hétköznapjaim, szürke biztonságát. Egyáltalán nem volt szórakoztató, és némi Napalm Death mentette csak meg, a rendkívül agresszíven kanalazó és non-verbális offenzívát folytató, pszichotikus vigyorral fűbe-fába belekötő cigánygyereket attól, hogy ki ne osszam a picsába.
Arról már nem is beszélve, hogy a sorszámok kiosztása és beosztása milyen nevetségesen zajlik, hogy nincs csak bejárat mellett egy koedukált vécé, amit amikor egy hölgy belátott kis híján infarktust kapott, de én ekkor már csak nevetni tudtam.
Mindegy. Holnaptól tereprendezés, parkosítás, takarítás, házi munka és megnövekedett online aktivitás várható részemről, szóval Stay Tuned.
