A norvég telekommunikációs nagyvállalat, a Telenor által szponzorált kutatási projectként indult Opera, alighanem sikerrel pályázhatna az elmúlt tíz év leghalkabb, és valószínűleg legérthetetlenebb kudarcára a szoftverpiacon. Persze nézőpont kérdése ez is, hiszen a távközléssel foglalkozó norvég multi leányvállalata által fejlesztett szoftver rendkívül jó helyzetben van a mobilpiacon, ahol az Opera Mini egyike a legelterjedtebb böngészőknek.
Más a helyzet azonban a hagyományos böngészők piacán, ahol az Opera mindössze a felhasználók egy százalékán fut elsődleges böngészőként. Ez a szám annak fényében igencsak döbbenetes, hogy a jelenleg 9.6-os verziószámnál tartó Opera egyike a legrégebbi IE riválisoknak. Az első, Windowsos nyilvános változat 1996-ban jelent meg, és számos olyan újítás, mely a mai modern böngészők alapja, az Operában debütált először. A felugró ablakok blokkolása, és az egyablakos, több füles böngészés is a norvég cég szoftverében volt elérhető, ám a számos szakmai díj és annak ellenére, hogy az Opera valóban egy igen jól használható böngésző, komolyabb szeletet nem sikerült kiharapnia a tortából.
Meglepő, de számomra annyira nem érthetetlen, valahogy én is így vagyok a böngészővel. Csendben elismerem az érdemeit, és mindig feltelepítem egy kis időre, de a végén valahogy soha nincs kedvem vele dolgozni. Jellemző az egészre, hogy miközben ezt a postot írtam, és közben használtam az egyes böngészőket, mindegyiket meg tudtam érteni, sőt, az Operán kívül mindegyiket meg is tudtam kedvelni. A Safari és a Chrome lenyűgözött, a Flock egy idő után elbűvölt, a Songbirdnek szurkoltam, az Operát viszont nem tudtam hova tenni.