Tag Archives: idm

Squarepusher – Just a Souvenir (2008)

Posted by lessthanzero on September 18, 2008 No comments

Meg kell mondjam őszintén, én korábban is próbálkoztam a Squarepusherrel, de igazán a 2006-os lemezével kapott el és azóta pótoltam a hiányosságokat Tom Jenkinssen munkásságát illetően. Elég felemás a kép, továbbra is a nagy kedvencem a Helly-ról a Welcome to Europe, meg a Hello Meow, de mondjuk a másik lemez, amit nagyra értékeltem tőle az a Music is a Rotted One Note, ami eléggé jazzes felhangjai ellenére, nekem bejött.

És hát ahogy megszokhattuk a DRM mentes Bleep! kiadónak hála, az október végén fizikai formátumban is esedékes Squrepusher lemez is kiszivárgott már a netre. Nem igazán tudom eldönteni, hogy akkor most olyan nagyon jó lemez-e, az új darab, de annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy a Hello Everything irányából nézve, egy logikus progresszió eredménye a Just a Souvenir. De…

Alapvetően kicsit lo-fibb hangzása van az új cuccnak és talán kicsit nagyobb szerepet kapnak benne az elektronikus hangszerek mellett a klasszikus hangszerek. A myspacen először megjelent Delta-V egész rockos kis darab, szóval az öreg jazz basszer, mint azt a myspacen írja is, stadion rockot parázott lelki szemei elé, amikor a darab készült. Egyébként az ott ingyen meghallgatható track szerintem okés darab, még ha nem is nevezném „instant hit”-nek, szerintem nagyjából kihallható belőle az a vonal, ami a lemezt jellemzi.

Párszor még biztosan végig kell zúzzam a lemezt, hogy pontosítsam az álláspontom a dologgal kapcsolatban, de azért a hangzással kapcsolatban számomra, szerintem a lemeznek vannak gyengeségei, olykor annyira erőtlenül jön át a cucc nekem, hogy talán túlságosan is lo-fi, illetve dobozból jövő, de lehet, hogy az én készülékeimben van a hiba…

Az az átkozott IDM – edIT (Crying over pros for no reason)

Posted by lessthanzero on April 16, 2008 No comments

Én egyébként szoktam hallgatni az IDM műfajt, ami az Intelligent Dance Music kifejezést takarja és azokat a zenéket írják le vele, amelyeknek van némi köze egykori dance muzsikákhoz, azonban általában egy dolgot biztosan nem lehet csinálni rájuk, történetesen táncolni. És nem szeretem a kísérleti zene cimkét sem, nekem valami vagy jó, vagy nem jó, mégha olykor ez a kategória nagyon is adekvát egy-egy előadó leírására. Szóval ha ehhez az IDM és Experimental taghez hozzácsapjuk az absztrakt, meg a hip-hop jelzőket, akkor meg már egyenesen egy Amon Tobin wannabet látok magam előtt és feláll a hátamon a szőr.


Szóval a last.fm-en böngészgetve akadtam az edIT nevű Los Angelesi intelligens zene felelősének a profiljára és nem tudtam mást tenni, valami miatt úgy éreztem, hogy le kell húznom és bele kell kóstoljak. Nos, Amon Tobinnal nekem amúgy semmi bajom, anno amikor a Supermodified című lemez kijött én teljesen padlót fogtam tőle, de amúgy azóta annyira valahogy nem játszik nálam a brazil superhero, de az edIT-től valami olyasmi effektet vártam, mint anno 2000-ben Tobin remekművétől.


Leszedtem hát a Crying over pros for no reason című 2004-es lemezt és odabaszott. Kísérletezős zene meg kell hagyni és mutat némi rokonságot a manapság nagyon felkapott Dupstep stílussal, de szerintem annál sokkal odabaszósabb zene. Még a végén azt kell mondjam, hogy intelligensebb és akkor aztán már tényleg megcáfoltam mindent, amit eddig mondtam, de mindenesetre nekem az év eddig meglepetése az edIT, mégha tudom is, hogy ez csak afféle múló hóbort, amit amikor asszony itthon van nem engedhetek meg magamnak :D