Egy hete titokzatos körülmények között megjelent egy rövid, hét betűs post a hivatalos NIN blogon Trent Reznor mestertől, ami egészen pontosan egy szót tartalmazott. Soon… Hamarosan. Ekkor már sejtettem, hogy az inudszriál pop pápája dobni fog valamit, és azokból a jelekből, hogy mennyire örült annak, hogy végre minden lemezszerződése lejárt sejteni lehetett, hogy nem aprózza el. Hát kurvára nem aprózta el. Jelentem CET szerint hajnalban, Hong-Kongból Reznor bejelentette, hogy tessék megjelent egy négy, azaz 4 lemezes új NIN kiadvány. A Ghosts címet viselő szériából egy tíz hét alatt rögzített 36 trackból álló boxed set került fel a http://ghosts.nin.com-ra digitális formátumban, de jön a négy cédéből és nyolc lemezből álló materiális kiadás is 8 hónap múlva.

Na de hát akkor mi is ez a Ghosts I-IV? Egy 36 számból álló insutrumentális lemez, melyet Reznor Atticus Ross és Alan Moulder, valamint néhány segítő társaságában tavaly ősszel teljes titokban rögzített saját stúdiójában. Ahogyan a mágus megfogalmazta, a lemez 10 hét kisérletezgetés eredménye, melyet eredetileg egy 5 számos EP-ként terveztek megjelentetni, úgy ahogy éppen sikerül. Semmi koncepció, semmi átgondoltság, izomból, öszöntből felvéve. Ami pedig összejön ennyi idő alatt azzal kijönnek. Na ebből az öt számból lett 36!!! A dupla lemezek igazi rákfenéje is az, hogy képesek-e fenntartani a hallgató érdeklődését másfél órán keresztül, természetesen ez a kihívás hatványozottan igaz ez egy dupla-dupla lemeznél, nem is beszélve arról, hogy a lemez instrumentális, szóval kiváncsian és a Year Zero semmitmondóan unalmas köreitől tartva, kissé kétkedve vágtam neki a Ghost széria meghallgatásának.

A Ghosts valamilyen szinten a Fragile kistestvére lehetne, a különbség annyi, hogy míg a Fragile iszonyatos kínlódva 4 év alatt született meg, addig ez a lemez tényleg a semmiből született 10 hét alatt. Reznor is afféle mindennapi háttérzenének szánta, és korántsem az előző két pop-rock lemez folytatásának. A szöveg hiánya, és a tény, hogy a lemez instrumentális valamilyen szinten rokonítja a lemezeket a Quake Soundtrackkel is, de a Quake OST inkább gitárorientált zúzda volt, addig a Ghost lemezeken nagy hangsúlyt kap a zongora, és leginkább egy hullámvasúthoz hasonlít, hol meglehetősen intenzív jó értelemben vett indusztriál rock, hol meg kísérleti dark ambient fennhangokkal. Bár még nem hallgattam végig az egészet, mindössze a grandiózus kiadvány felénél járok, annyi elmondható, hogy a lemez nagyságrendekkel jobb, mint a Year Zero.

A kiadás körülményeit (a marketing teljes hiánya), a digitális formátumban történő piacra dobást (annak ellenére, hogy természetesen a serverek két órával a megjelenés után nem bírták a rohamot), hogy az anyag és azt is figyelembe véve, hogy a lemez a instrumentális (szerintem Reznor szövegei az utóbbi 15 évben amúgy semmit nem változtak és már kurvára nem passzolnak egy negyvenen túllépő idősődő rocksztárhoz) szerintem a Ghosts széria teljesíti azt a küldetést, amit utóljára a Nine Inch Nailsnek talán csak a már hivatkozási alapul szolgáló Fragile-al sikerült teljesíteni. Arról nem is beszélve, hogy a teljes lemez steamelhető az album weboldaláról és Creative Commons Non-Commercial Share Alike licenc alatt lett megjelentetve. Szóval örülünk na.