Szóval, mint azt a pár órával ezelőtti postban megfogalmaztam, igencsak reménykedve vártam az R.E.M új lemezét és az előzetes maxi után feltételeztem, hogy a zenekar végre visszatalált arra az ösvényre, ami miatt nagyon lehetett őket kedvelni a nyolcvanas évek végén.

Nos. Jelentem, hála az Internet csodálatos adományainak, illetve annak, hogy pár héttel a megjelenés előtt már lehet hallgatni az egyes zenekarok új inputjait, jelentem nektek kedves drága fele barátaim és testvéreim, az Accelerate odabasz. Pontosan azt kaptuk, amit a zenekar megígért, gyorsabb, “közvetlenebb” lesz a legutóbbi R.E.M lemezeknél.

Nem hinném, hogy Michael Stipeék megváltják a világot az Accelerate-el. A lemez nem akar többet markolni annál, mint amire a bőven ötvenes zenészek képesek lehetnek egy 25 éves karrier után. Nincs itt nagy kísérletezgetés, művészkedés, meg mindenféle Up-hoz hasonló digitális, dobgépes hókusz-pókusz.

Ezen a lemezen kérem szépen 11 darab, 2-3 perces őszinte, jól sikerült rock dalok vannak, amik végre a zenekarhoz méltóan elkapják az embert. A zenekarnak úgy tűnik sikerült kiszabadulnia abból a melankolikus langyos állóvízből, amiből a Monster óta nem nagyon sikerült és olyan dalokat írni, amik elkapják az embert. Leginkább az általam leginkább kedvelt lemezük a „Green” hangulatát idézik, mind a szövegek, mind a zene, amit mindenképpen egy merész és jó lépésnek tartok a zenekartól. Szóval ha engem kérdeztek 20 éve a legjobb lemez az R.E.M-től. Csillagos ötös, tízből tíz, meg ilyenek.

Amúgy meg ha kell, már kint van publicban is… Download R.E.M - Accelerator via mininova

Isten igazából Micheal Stipe és Mike Mills szerintem az elmúlt 10 évben nem heverte ki Bill Berry, dobos elvesztését és normális lemezt az 1992-es Automatic for the People nem igazán tettek le az asztalra.

15 éve várok arra, hogy némileg magára találjon a nyolcvanas évek egyik legjobb amerikai alternatív rock zenekara, de egyre kevésbé láttam ennek esélyét. Egészen eddig. Bár valami érthetetlen oknál fogva még nem szivárgott ki a három hét múlva esedékes R.E.M lemez, az Accelerator a netre, amit két hét múlva full previewba lehet majd Facebook profileba ágyazni, de az előzetesen kidobott két számos maxi és a Supernatural/Superserious nóta minden bizakodásra okot ad.

Amennyiben a zenekar hozza a két nótában elkapott formát a lemezen is, akkor végre a Green óta először őszinte és egyszerű rock lemezt csináltak végre, ami nem kis teljesítmény, hiszen 20 év után kellett felkapni a fonalat. (Félreértés ne essék az Out of Time és az Automatic for the People is zseniális lemezek, csak nem _olyan_ lemezek, ami miatt a nyolcvanas évekbeli R.E.M-et annyira jó volt hallgatni.) Ha minden igaz, akkor az említett lemezhez hasonlóan ismét lesz politizálás is, bár a hajrá Obama már annyira, de annyira fárasztó, hogy inkább mennének kukákat borogatni az amerikai rockzenészek is, mint fogják azt ma este tenni a mi rendszerető, drága honpolgáraink ma este.

Tán annak is több értelme lenne…